Sokadik sebesség – A Top Gear história

A világ legnépszerűbb és legnézettebb autós műsora 40 éves. Négy évtized kacskaringós utakon, néha észvesztő száguldással, máskor csikorgó fékkel, kifarolt botrányokkal. Nem mindennapi utazás, és még nincs vége. 

1977 – A porlasztós változat 

A műsor szerényen indult, abban az évben, amikor a batár nagy Rover 3500 lett az európai Év Autója az Audi 100 előtt. Akkor még csak Birmingham környékén sugározták a havi magazinműsort, és olyan izgalmas témákat boncolgattak, mint az új KRESZ szabályai és a lesipuskás traffipax. Később országosan sugárzott, heti harmincperces adás lett a Top Gear, tucatnyi műsorvezető váltogatta egymást, a BBC pedig rendszeresen megszüntetéssel fenyegette a fénykorában elért 5-6 milliós országos nézettség és az egyre izgalmasabb tartalom ellenére.

A műsor az ezredfordulóra kifogyott a szuszból, komoly riválisai indultak más csatornákon, elszipkázva a legjobb szerkesztőket és műsorvezetőket – kivéve Jeremy Clarksont, aki 1988-ban csatlakozott a csapathoz vidéki autós újságíróként. 2001-ben lehúzták a rolót, ám a háttérben – jórészt Clarkson ötletei alapján – már készült az új változat. Majd egy év szünet után 2002-ben indult a minden addiginál merészebb, vagányabb és költségesebb Új Top Gear. 

2002 – Tripla Turbó 

Jócskán felturbózták a műsort és látványos optikai tuningon esett át. Egyórásra duzzadt és magazinformátum helyett stúdió-környezetbe került a Top Gear, a műsorvezetők és a vendégek poénjaira azonnal reagáló közönség elé. Ne gondoljunk holmi steril BBC-stúdióra – egy London melletti ipari reptéren bérelt hangár és a kifutókból, reptéri utakból kialakított tesztpálya lett a Top Gear-birodalom főhadiszállása.

A hangvétel a korábbinál is élcesebb, viccesebb, vaskosabb és ironikusabb, tükrözve a műsor arcaként aposztrofált, ellentmondásos és ellentmondást nem tűrő Clarkson erős személyiségét. A második évadra kialakult és több mint két évtizeden át maradt változatlanul a Top Gear műsorvezetői mesterhármasa: Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May. 

A szédítően precíz és látványos, zenére komponált vágásokkal és játékfilmeket megszégyenítő kameramozgásokkal brillírozó vizuális tálalás nagyot dobott a nézettségen, a tartós siker kulcsa azonban az egymástól szögesen eltérő személyiségű, mégis páratlanul összeillő triumvirátus tökéletes összhangjában keresendő. A csapat vezére a nagydarab, erőszakos és kíméletlenül tapintatlan, vitriolos humorú Jeremy, aki bántó megjegyzéseit vissza nem szívja, inkább bagatellizálja vagy elüti egy még sértőbb sziporkával.

A nála másfél fejjel kisebb, törékeny Richard – becenevén Hörcsög – hamar túlteszi magát azon, hogy rendszeresen rajta csattan az ostor, ő a viccek céltáblája; remek megfigyelő, jóindulatú, kedves, helyes, fiús cukipofa. James, becenevén Csigatempó Kapitány ezzel szemben csupa ész, józan megfontoltság; kimeríthetetlen lexikai tudással és körmönfont kritikával bűvöli el a nézőket, átsiklik Jeremy tapló humora felett és egyéni hangvételben tálalja komplex gondolatait. Ők a három muskétás, a jó, a rossz és a csúf, a komikus Dilis Trió – a klasszikus vígjátéki recept alapján válogatott aranycsapat. Tökéletesen működik. 

Poénvadászat 

Apropó, vígjáték! A Top Gear genetikai állományában legalább annyira fontos a komikus elem, mint a megszállott autó- és motorőrület. Eget verő nézettsége annak köszönhető, hogy olyanok is vevők az élményre, akiket egyébként hidegen hagy a legújabb technikai trend, a felfüggesztés, a vezérműtengely vagy az alulkormányzott futómű. Viszont ki ne élvezné, ahogy Jeremy önkényesen átrendezi a mágnestáblán az autók sorrendjét, és olyan magasra teszi a saját kedvencét, hogy Hörcsög ugrálva sem éri el?  

Minden epizód tartogat valamilyen bicskanyitogató merényletet. Példának okáért: mit tesz az a műsorvezető, aki ki nem állhatja a lakókocsikat? Leparkol egyet a stúdió előtt – a lehető legrondábbat, csipkefüggönnyel, műfa berakással – kívül-belül bekamerázza, majd hozat egy platóra szerelt vadászrepülő-sugárhajtóművet és full kopp maxigázzal egy perc alatt szénné égeti. Ettől még a nagyinak is adrenalinfröccse lesz, a környezetvédők pedig a szívükhöz kapnak. Te mit gondolsz, Jeremy? „Ki nem sz++ja le!” A lakókocsik kivégzése rendszeres poénja lett a korai epizódoknak.  

Aztán ott vannak a megható pillanatok, amikor Hörcsög félelemtől kigúvadt szemekkel száguld a sivatagi dűnéken egy Hummerben, arcán az őszinte halálfélelem, és azt üvölti: „Én vagyok az Isteeeeeen!”

Egy másik végtelennek tűnő tesztút során viszont őrületbe kergeti a kikapcsolhatatlan sztereó, ami végtelenítve Genesis-számokat játszik durva hangerőn – Jeremy apró csínytevése, aki tudja, hogy Hammond mennyire utálja Phil Collins hangját. 

Elképesztő, hogy két évtizeden át ki nem fogytak az eredeti ötletekből, főleg a nagy kihívást jelentő különkiadásokban. Például Clarkson és May a világon elsőként jutottak el az Északi-sarkra autóval, egy erősen „polarizált” Toyota Hilux és kutyaszán segítségével. Jeremy szerint James volt az első ember, aki autóból szállt ki a sark-ponton, és valószínűleg az egyetlen, aki nem is akart odamenni, és egész úton azon nyekergett, hogy mikor érünk már oda és mikor indulunk vissza. 

Drámai siker és célegyenes 

Kihívásokban és nyakatekert projektekben nem volt hiány. A 2007-es Britcar 24 órás versenyen részt venni nem piskóta, kivált egy használt hármas BMW kormánya mögött, amibe saját termelésű biodízelt tankoltak.   

A legdrámaibb epizódot azonban nem a szerkesztők álmodták meg, hanem sajnos az élet produkálta. A kilencedik évad forgatása közben Hörcsög csúnyán odaverte magát, amikor egy gyorsulási versenyre tervezett turbó Jet Vampire első gumija eldurrant 500 kilométeres sebességnél. Hónapokra leállt a forgatás, amíg a súlyosan sérült műsorvezető fel nem épült.  

A 2007 januárjában sugárzott epizódban egyetlenegyszer bemutatott baleset nézői csúcsot döntött, a hajszál híján odaveszett Richard pedig hősként tért vissza az ekkor már csúcsra járatott, óriási költségvetésű műsorba. Ekkor úgy tűnt, még a költségvetés sem szab határt az őrült ötleteknek. Beindult a Top Gear Live szórakoztató-show, a látványelemekkel tarkított szuperhakni, ami 15 európai országban turnézott sikerrel. A siker azonban kétélű fegyver. A következő években sokan kritizálták a műsort, mondván, hogy a műsorvezetők már csak önmaguk paródiáját alakítják, és háttérbe szorult a komoly szakmai tartalom.  

Ezzel együtt megállíthatatlanul vezették a nézettségi listát, a BBC szemet hunyt a sületlenségek és alkalmi botrányok felett, egészen addig, míg Clarkson egy pofonnal túl messzire nem ment: bemosott egyet a gyártásvezetőnek, amiért egy éjszakai forgatás után nem kapott rendes kaját a szállodában. Tanulság a producernek? Ha egy kétméteres méregzsák éhes és dühös, nyittasd ki a konyhát, kerül, amibe kerül. Tanulság Jeremynek? Drága ember vagy, de nem állsz a törvény fölött. Kirúgás lett a vége.

Szolidaritásból May és Hammond is vele tartott, a producerrel együtt. 2015-ben a legendás hármas lelépett, a műsornak azonban nincs vége, további köröket fut új műsorvezetőkkel: többek között Chris Evans, Eddie Jordan, Sabine Schmitz, Rory Reid és a Jóbarátok népszerű sztárja, Matt Le Blanc vette át a stafétát és igyekszik új színt hozni a jól bevált formulába. A szerepkörök és karakterek nem olyan markánsak – LeBlanc egyszerre játssza Jeremy bulldózer alkatát és a kicsúfolt buta amerikait, Rory csípős megjegyzéseire ráfizet, ám sereghajtóból furmányos ötleteivel sokszor ő lesz a győztes, Chris pedig… hát ő egy izmos kopasz pasi nagy fémórával.  

Azért még nézhető a műsor, mondjuk egy óceánt átszelő repülőút során akár egy egész évadot is le lehet nyomni belőle. De mi tagadás, a „bármi megtörténhet” érzése odalett a három öreggel, akik a The Grand Tour címmel nyomják tovább az ipart az Amazon Video égisze alatt. Egyszer minden út véget ér. 

Borítókép: VIA