Szerepfejlődés

Évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül a képlet egyszerű volt: a férfi családfenntartó, míg a nő elsősorban az otthon rendben tartásáért, a gyermekek neveléséért felelős. Mondanunk sem kell, hogy ez egyrészt tarthatatlan felfogás, másrészt mint oly sok minden más, ez az elv is alaposan megváltozott mára.

Volt az erős és sérthetetlen férfi, aki acélos kézzel vigyázott a családjára. A nők a gyermekekre és a tűzre ügyeltek, valamint a megfáradt férfi mellett, sokszor helyett feldolgozták a zsákmányt, amelyet közösen elfogyasztottak. Könnyű felismerni, hogy az alapképlet az őskorig vezethető vissza, habár már ekkoriban sem volt teljesen igaz az állítás, ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – a kőkorszaki társadalmak alapvetően matriarchális berendezkedésűek voltak. Azaz a család középpontjában a nő állt, nem utolsósorban a gyermekszülés szentsége és a termékenység miatt.

A helyzet alapvetően a gyűjtögető-vadászó életmód eltűnésével változott meg: a letelepedett ember feladatmegosztása átalakult, s a korábbi nőközpontúságot felváltotta a férfiközpontú szemlélet, ahol a férfi a ház ura, a családfenntartó, s a nőkre „mindössze” a háztartás vezetése, a gyermeknevelés maradt. A patriarchális társadalom elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy több ezer évig meghatározza a családok mindennapi életét. Az emancipáció azonban újabb csavart adott a történetnek, s a dolgozó nő egyenrangú társává vált férjének. Ideális esetekben napjainkra a hölgyek a háztartást hátrahagyva (jó értelemben véve) koncentrálhatnak a karrierjükre.

Erejüket mi sem mutatja jobban, mint hogy elsősorban a nők azok, akik eredményesebben képesek megosztani energiájukat a munkavégzés és a családjuk között. Akad olyanra is példa – elsősorban hazánktól nyugatabbra –, ahol a férfiak akár apaév, akár helyi gyes formájában minden idejüket a gyermekükre fordíthatják. A nemek közti egyenlőség ebből a szempontból megvalósulni látszik, ám nem szabad feledni, hogy a két nem átlagkeresete esetében még mindig a férfiak felé billen a képzeletbeli mérleg nyelve (tegyük hozzá: igazságtalanul), valamint az egyes szakmákban is szemmel látható a nemek reprezentáltságának különbsége. Emellett a vállalt utódok számában is van eltérés: míg alig 100 évvel ezelőtt családonként 5-6 gyermek volt a jellemző, mára ez az arány átfordult, s alig 1-2 gyereket nevelnek.

A férfiak szemszögéből nézve vegyes fogadtatásúak a legfrissebb trendek. Sokan még mindig a klasszikus férfimodellt szeretnék megtestesíteni, ugyanakkor sokan örvendeznek annak is, hogy nem kell minden körülmények között a legerősebbnek lenni, mutatkozhat esendőnek a férfiember, és vállalhat újfajta családi szerepeket is általános egyetértés mellett. Szerencsére az elfogadás, az intellektuális megközelítés, a nyitott párbeszéd, az új szerepek pozitív közös megélése egyre gyakoribb, és ez nagyban támogatja az embereket abban, hogy őszintén felvállalják érzéseiket, gondolataikat, vágyaikat, és ne egyéni, illetve nemi harcokat vívjanak, hanem együttesen emelkedjenek.

Fotó Jessica Rockowitz innen: Unsplash