Egy magyar, aki nélkül csak sétálgattunk volna a Holdon
Közeleg az első Holdra szállás 50. évfordulója, július 20-án a világ több pontján emlékeznek Neil Armstrong történelmi lépésére. Az Apollo-program vitathatatlanul az emberiség eddigi egyik legnagyobb tudományos eredménye, de ismert, hogy anyagi okokból a teljes programot lerövidítették és a tervezettnél kevesebb, összesen hat leszálló egység jutott el Hold felszínére. Ezek közül az Apollo-15, 16 és 17 misszió holdkompja egy különleges járművet is szállított magával. Az LRV-k (Lunar Rover Vehicle) segítségével az űrhajósok több kilométerre is eltávolodhattak a holdkomptól és elődeikhez képest jóval több kutatómunkát végezhettek a felszínen. Kevesen tudják, hogy ezeket a holdjárókat egy magyar mérnök, Pavlics Ferenc tervezte és ő irányította a kivitelezést is.
Pavlics Ferenc a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végzett, majd dolgozott a Csepel Autógyárban és a Gamma Művekben is. 1956-ban feleségével elhagyta az országot, az Egyesült Államokba került, ahol előbb a General Motors-nál kapott munkát, majd az amerikai hadsereg detroiti tank-gépkocsi parancsnokságának kutatómérnökeként dolgozott, ahol a terepjárók, kerekes és lánctalpas járművek viselkedését tanulmányozta, különböző talajokon. Pavlics 1961-ben került az űrkutatás közelébe, ebben az évben hirdette meg Kennedy elnök a Holdprogramot, amihez a General Motors a kezdetektől csatlakozott. Pavlics Ferenc pedig vezető mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában.
A holdjárók fejlesztésekor az egyik legnehezebb probléma a kerekek kifejlesztése volt. A Hold kezdeti tanulmányozásakor a tudósok ugyanis nem tudták pontosan meghatározni a felszínt borító anyag szilárdságát és vastagságát. A Surveyor-szondák mérései alapján aztán elkezdődhettek a kísérletek, amelynek során Pavlics és csapata kerekes, lánctalpas, sőt, arkhimédeszi csavar-kerekeket is tesztelt. A NASA az eredeti elképzeléseken módosítva egy olyan jármű megtervezését kérte Pavlicstól, amit a holdkomp egy kihasználatlan 1,6×1,6×1 méteres szegletébe lehet behajtogatni.
Az első modellt 18 hónapig építette 400 ember. A jármű végül mindössze 200 kg-t nyomott, minden kerekét külön elektromotor hajtotta, a kerekek kétrétegűek voltak, ütközés esetén a belső vehette fel a többleterőket. A felfüggesztést torziós rugókkal oldották meg, minden kerékagyban külön féket helyeztek el. A jármű 30 fokos lejtővel is megbirkózott, botkormánnyal kellett irányítani, és a két űrhajóst akár 16 km/h-s sebességgel is repíthette. A LRV-kből összesen négy készült, ezekből három ma is a Hold felszínén van. Az utolsó Hold-misszió, az Apollo-17 űrhajósai összesen 37 kilométert tettek meg a holdjáróval.
Pavlics Ferenc ma 91 éves és a Holdprogram utána különböző Mars-járók fejlesztésében is részt vett.
