Nők, akikből nem lehet bolondot csinálni

Hallotta már a viccet a női sofőrről? Azt kérdezi, hogy melyiket? Igen, a nőket az autózás viszonylatában egy rakás kevésbé hízelgő sztereotípia veszi körül, legyen szó magáról a vezetésről, vagy arról, mennyire értenek az autó mechanikájához. Ezekre akart rácáfolni vállalkozásával egy kedves atlantai nyugdíjas hölgy, aki korábban 15 éven át dolgozott az autóiparban.

Gail Dunn 62 évesen, nyugdíjba vonulása után új életet kezdett. Célul tűzte ki, hogy felkészíti a nőket: hozzáértőként tárgyalhassanak az autószerelőjükkel. Beletalált egy piaci résbe, és 70 évesen virágzó vállalkozást vezet.

Mindez azon a reggelen kezdődött, amikor az idős asszony autója elromlott. Rögtön tudta, hogy a benzinpumpával van gond. A szerelő azonban nem cserélte ki az alkatrészt, csupán kicsit matatott a motorban, amitől az valóban felbrummogott. Aztán kitöltötte a számlát, és zsebre tette a pénzt. Másnap a kocsi megint nem indult.

Gail ezúttal maga vásárolta meg az új benzinpumpát, és megkérte két barátját, hogy segítsenek neki a szerelésben. Gondolkozni kezdett: hány nő élheti át nap mint nap ugyanazt az élményt? Mivel nem értenek az autók mechanikájához, ha lelkiismeretlen szerelő kezébe kerülnek, drágán megfizethetnek a szolgáltatásért.

Ekkor született meg a Women’s Automotive Connection (nehéz pontosan magyarra fordítani, nevezzük Autószereléshez értő Nők Csoportjának).

„Első évben nagyjából százan jelentkeztek, de aztán ezek az emberek hozták a barátaikat, és mára évente 5600 új ügyfelet fogadunk” – meséli Dunn.

A W. A. C. többféle szolgáltatást kínál, a telefonos forródróttól olyan adatbázison át, amely segít megtalálni a legközelebb elérhető, megbízható segítséget ahhoz a helyhez képest, ahol lerobbant az autó, a képzési táborokig, ahol elsajátíthatók az autó­ mechanikai alapok.

„Mint minden szolgáltatóiparban, az autós szektorban is sok a korrekt cég és sok az inkorrekt is. Ám abban a pillanatban, hogy elkezdtünk jobban belelátni az adott területbe, már könnyen megkülönböztethetjük őket egymástól. És a megbízhatatlan emberek többé nem csinálnak bolondot belőlünk – magyarázza Gail Dunn. – Azt is látom, milyen gyakran fizetnek rá emberek magára az autóvásárlásra – folytatja. – Ezért aztán új üzletággal bővült a profilunk: független konzultációt kínálunk a vásárlóknak.”

Dunn úgy látja, a kora csak előnyt jelent az üzletben: az, hogy hetvenévesen is képes céget vezetni és fejleszteni, hitelessé teszi őt az ügyfelei szemében.

„Az üzleti tárgyalásokon bizalmat ébreszt a korom.

Van érzékem hozzá, hogy felismerjem és megértsem mások érdekeit, szükségleteit, érzéseit, van türelmem ezeket is szem előtt tartva haladni” – summázza.

Dunn cége 2007-ben alakult, atlantai székhellyel, hogy segítséget és szolgáltatást nyújtson azoknak, akik vagy idővel, vagy szakértelemmel nem rendelkeznek a járművek karbantartásával és javításával kapcsolatos problémák megoldására. Ám Dunn még ennél is fontosabb küldetése, hogy megtanítsa a gépjármű­tulajdonosokat – elsősorban nőket –, hogyan diagnosztizálhatják autójuk problémáit, milyen kérdéseket tehetnek fel, hogy kiszűrjék a tisztességtelen szerelőket, illetve hogyan végezhetnek el maguk minimalista javításokat a gépkocsijukon.

Hogy erre mekkora igény mutatkozik, az mutatja, hogy manapság már nemcsak nők állnak sorba a tanfolyamain, hanem férfiak is döngetik a kapukat, hisz ilyes –
fajta szolgáltatást nekik sem kínál a piac. Dunn a nyugdíjazása előtt szervezetfejlesztőként dolgozott, főként az autóiparban. Ám a heti 80 órás munkaidő kivette minden erejét, ezért amint tehette, a nyugdíjazását kérte. Azt azonban tudta, unatkozni fog, ha nem talál magának rendszeres elfoglaltságot, és hamarosan meg is tapasztalta az unalmat, a haszontalanságtól való félelmet.

Nem fűlött a foga hozzá, hogy ismét alkalmazottként dolgozzon, inkább lett volna saját maga főnöke és beosztottja is. Így aztán egyszemélyes vállalkozásban kezdett gondolkozni. Ekkor történt a fenn említett eset: 96­os Grand Cherokee dzsipje elromlott, és a szerelő olyan javításért kérte el tőle a pénzt, ami egyáltalán nem oldotta meg a problémát.

„Emlékszem, milyen dühös voltam, amiért automatikusan lesöpörték az asztalról a véleményem, és nem azt kaptam, amit kértem – meséli. – Sok ügyfelemnek ugyanez a tapasztalata, kiszolgáltatott helyzetben vannak, és gyakran többet fizetnek a szolgáltatóknak a reális árnál.“

A Dunn­-féle autós bootcampek (kiképző táborok) során a résztvevők a lehető legegyszerűbb formában sajátíthatják el az autókkal kapcsolatos alapismereteket. A hölgy heti podcastja a Garage Gab nevet viseli. Nem arra biztatja követőit, hogy kizárólag maguk javítsák autóikat, csak arra, hogy tájékozottan döntsenek, és ne hagyják magukat megvezetni.

„Nagyon jól érzem magam a táborokban, az emberek egészen elképesztő kérdéseket tudnak nekem szegezni – magyarázza. – Néha olyan alapvető kérdésekkel sincsenek tisztában, hogy a motorháztető alatt valójában hol helyezkedik el a motor. Vagy miket érdemes ellenőrizni autóvásárlásnál. Hatalmas sikerélmény nekik, hogy gyorsan tanulhatnak, és kezükbe vehetik az irányítást. A szakértő szervizek, szakemberek is megsínylik, hogy az iparág tele van kóklerekkel, ezért nekem az is célom, hogy visszaadjam a szakma becsületét.

Ha meggyőződtem róla, hogy egy műhely vagy autókereskedő megbízható, örömmel ajánlom az ügyfeleimnek. Amúgy pedig általános tanácsom, hogy ha valaki tesztelni akar egy szerelőt, kérjen nála egyszerű olajcserét – azt nehéz lenne elrontani –, üljön le a váróban vagy a műhelyben, és figyelje, hogyan bánnak az ügyfelekkel. Úgy látom, a többség ugyanúgy fél ellentmondani az autószerelőjének, mint az orvosnak vagy a jogásznak. Mert hát »ő biztos jobban tudja«. Ebből mozdít ki a képzésünk, az ügyfélből partner lesz, és ha a szerelő nem kezeli ennek megfelelően, nem hódol be, hanem tovább fog állni.”

Gail úgy véli, az egyik leggyakoribb probléma az elektronikus hibajelző (check engine) körüli félreértés. „Ez ugyanis nem feltétlenül azért kezd világítani, mert valami elromlott, lehet, hogy csak egyszerű kontrollra van szükség, vagy valami apró igazítás szükségére utal a fény. Ám általában pánikot vált ki a tulajdonosokból, és ezzel könnyen viszszaélhet a szerelő, hiszen olyan problémát vázol fel, amilyet csak akar. A mai autók szinte már gördülő számítógépek, és ezen a szinten a legtöbb férfi tudása is megáll. Ők pedig szívesebben fordulnak Dunnhoz képzésért, semmint hogy a szerelő előtt ismerjék el hozzá nem értésüket. Ezért szaporodnak a W. M. C. férfi ügyfelei is – ma az arány már 50­50 százalék –, így lassan érik a névcsere.

„Erre nem is számítottam – teszi hozzá az asszony. – Az érdeklődés meglepően nagy, mégsem bánom csöppet sem, hogy nem vágtam bele ebbe a vállalkozásba korábban. Minden élettapasztalatom kellett hozzá, hogy ilyen sikert érjünk el. Ha az ember tisztességesen viszonyul másokhoz, az ősz haj a bölcsessége jele. Az én fókuszom már nem a szerzésen van, hanem az alkotáson, a hasznosságon. És ez, hála az égnek, szabaddá tesz a cégépítésben.”